[Friss hozzászólások] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
Meryl:
*majdnem hátraesik az ijedségtől ahogy hirtelen megszólították*
- a frrrancba - mondta megtorpanva - először is. miért érdekel? másodszor ott járok ahol akarok és akkor amikor jónak látom! - szögezi le majd továbbindul. |
Karen:
*meglátja a lányt és elé lebeg, de alig látszik a ködben*
- Hát te? Hol jársz te amerre madár se jár éjnek idején...?*kérdezte a sírja közelére gondolva* |
Meryl:
*a hirtelen ködöt látva megtorpant*
(-de jó. így hogy a jóéletbe találok vissza?! Az időjárásba nem szabad beleavatkoznom. még ha ilyen különös és váratlan is....mindenesetre jobb ha tovább indulok..- össze-vissza sétálgatott a ködben) |
Karen:
-Milyen lehangoló ez a fényesség és tisztaság... Nem ezt szeretem...*mondta maga elé lenézett maga mellé a földre és kezével furcsa mozdulatott csinált, majd megmerevítette karját és lassan köd kezdett terjengeni a földön, mint egy ős régi és rémisztően sötét temetőben.* |
Meryl:
*összeszedte magát...többek között a bokorba ragadt bokáját és feltápászkodott. leporolta magát ésfutni kezdett a fák között vissza a patak vonalát keresve* |
Karen:
*körpe lebegte a sírják, megszemlélve a károkat*
- mintha szemetes lennék...*mondta dühösen és felnézett az égre*
- Csak jöjjön el a holnap... *mondta. kezdett felgigyelni a neszekre, de úgy tett mint aki meg se hallja. Sóhajtott egyet, majd visszaindult a patakhoz, hogy ugyanazt csinálja mint tegnap: énekelve simogassa a vízfelszínét* |
Meryl:
*csak lapult a bokor mögött mert háttal kizúgott belőle. A gatyája csupa ág meg levél volt a pulcsijáról nem is beszélve..a hajából gyorsan kiszedegette és elmélázott hogy mostmár tuti ő küldte rá azokat a farkasokat* |
Karen:
- Véretek szagát fogok követni!*mondta magának és ugyanúgy farkasokat küldött utánuk, hogy sebesítsdék meg őket, de ne öljenek* |
Meryl:
*csak lesett hogy mi van és a sír feliratát olvasta. Elgondolkodott rajta de aztán úgy érezte most jobb ha eltűnik és sietve körülnézett. Egy nagy bokor ált a közelben és amilyen gyorsan csak tudott beleugrott xD* |
Karen:
*oda ért a sírhoz. néhány idegen alak olálkodott arra. Dohányozva nevetgéltek, miközben a sírkövön ültek és szemetltek körbe. Mintha Karen neki ment volna valaminek össze rezzent. Mostmár ön maga volt.Megállt. Annyire le volt foglalva a rendbontókkal, hogy nem is vette észre a mögötte lévő lányt*
- Sírgyalázó pokoli teremtmények.*szólt rideg és kemény hangon, mire az idegenek felfigyeltek rá*
- Holnap megízlelitek haragomat! Jött ment senki házi bestiák!*mondta égő tekintettel és a menekülőket nézte* |
Meryl:
*dühösen de követni kezdte a lányt pedig majd szét vetette az ideg. Eszébe jutott amikor az osztálytársai levegőnek nézték és hogy utálta azt amikor hiába mondott valamit azt lényzümmögésnek mondták. Ezen már inkább elszomorodott de le nem vette a szellemről a tekintetét és folyamatosan követte* |
Karen:
*ugyanazt az egy mondatot mondogatva át lebegett a lányon. Nem vette észre. A szelleme a sírjához közeleddett de a figyelme már ott járt. Minden mentális figyelmét a sírjához küldte, hogy ott tudja tartani a nyugtalanítóit. Nem szándékosan bosszantotta a lányt* |
Meryl:
*mérgesen szökkent a levegőbe és a lány előtt termett*
- ha valamit utálok, az az hogyha semmibe vesznek! - mindkét kezére pengék voltak csatolva és szúrósan nézett a láynra. |
Karen:
*meg se hallotta a lány szavait, csak ezt az egy mondatot kántálta, lassan előre lebegve. Tudta hová tart. A sírjához akart menni. érezte, hogy valakik nem hagyják nyugodni, ezért lassan haladva ment előre, mint aki nem is ebben a világban él. nem nézte a körülötte lévő dolgokat. Átment minden, nem figyelt semmire. csak érjen oda... Ezt az egyet akarta.Meg tudni ki zavarja őt* |
Meryl:
*lenézően nézte ahogyan elhaladt melette és egy kicsit megilyesztették a szavai*
- a te fejed fog a porba hullani ha nem hagyod abba. milyen primitív fenyegetés ez? Nem a kivégző osztagnál vagyunk.... - mondta majd egy gonosz vigyorral hozzátette - akár már most is megölhettelek volna. - és ahogy megrántotta a kezét a pulcsijából hegyes karom szerű pengék csatolódtak az ujji közé - Szenteltvízzel bevonva! - mondta mint egy bolti eladó. - Úgyhogy engem ne fenyegess! Soha többé! - mondta határozottan és sarkon fordulva a tenger felé indult. |
Karen:
*mereven elnéz a lány fölött. Kísértetiesen néz ki, mint aki9 nincs magánál arca semmit sem árult el, csak szeme égett dühösen*
- Ha a hold teljesre válik, a feje porba hullik...Ha a hold teljesre válik, a feje porba hullik...*suttogta rémisztőn és a lány felé közeledett, ám elment mellette, nem is foglalkozva a lánnyal* |
Meryl:
*a partra ugrik mert ismerős lesz neki a hely. Eszébe jut ami itt történt és gyorsan körülnéz. Majd észreveszi a szellemet és bátorságot erőltet magára* |
Karen:
*hideg lesz a tölgy fa körül, szél is kerekedik és köd, majd lassan behunyt szemmel kilebeg a fából.Lassan kinyitja piros szemeit és körbe nézett.*
- Táplálék...*suttogta maga elé és elindult* |
Meryl:
*a patak kövein ugrálva halad a tenger felé* |
Karen:
(-remélem holnap éjjel is eljön!)*mosolygott miután a lány után nézett*(-Követném, de sokkal gyorsabb és versenyezni sincs kedvem!)*mondta magában, majd az erdő közepébe ment, ahol egy hatalmas tölgy fa állt. A törgye 7 ember vastag volt. Karen a fának dőlt és össze olvadt vele. A szellő megfújta a lombkoronát, majd világosodni kezdett* |
[Friss hozzászólások] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|